Ninth

Ennyi idő után újra publikálok egy részt, szinte hihetetlen! 

_______________________

Elindultam a sötét erdő mélyébe, gondolván csak eljutok valahova. Viszont az a valami követett.. Futni kezdtem de még mindig jött utánam.. Minek kellett eljönnöm otthonról? Inkább veszekednék anyuékkal, minthogy itt haljak meg.. Megbotlottam egy ágban és a földre estem. A sötét alak morogva közeledett felém és én egyre jobban pánikba estem. Az alak nagy volt, ijesztő és szőrös. De hisz ez egy farkas! Egyre közelebb és közelebb jött. Hófehér bundáján semmilyen folt nem volt, barna szemeiben láttam a tükörképem. Odajött hozzám, lefeküdt mellém és ölembe rakta fejét. Mintha azt üzenné nem akar bántani.. Percekig csak feküdt ölemben, egészen addig amíg meg nem nyugodtam. Ezután felkelt és húzni kezdett maga után.

- Hova viszel?

 Csak hátranézett rám, és ment tovább. De hogy merre.. Arról fogalmam sincs. Már messze jártunk onnan, ahol rám talált, és nyüszítést hallottam. Azt hiszem odaértünk.. Egy másik farkas feküdt a fűben, oldalán nagy sebbel.

- Úristenem, hát veled meg mi történt?-szaladtam oda hozzá.

- Eltalálta egy démon mérgezett nyila..-hirtelen fordultam hátra. A farkas eltűnt és egy fiú állt a helyén- JunMyeon vagyok, ő BaekHyun.. Tudnál rajta valahogyan segíteni?

- Én? De hogyan tudnék segíteni?

- Fogalmam sincs, csak kérlek.. Valahogy. Nem veszíthetem el őt is..

- Hát.. Vigyük kissé nyugisabb helyre, és ott majd kitalálunk valamit, jó?

- Rendben. Gyere nagyfiú, nem lesz semmi baj. -JunMyeon felvette két kezébe a másikat és elindult feltehetőleg egy békés helyre.

- JunMyeon.. -szólaltam meg egy idő után.

- Suho. -javított ki. Gondolom becenév.

- Suho..

- Igen?

- Hol vagyunk?

- Hogy értve hol?

- Hát hogy.. Hogy hol..?

- Erdőben.

- Jó, de melyikben?

- Nem messze innen van egy laktanya, ami egy sö..

- Xiumin..

- Igen, az övé. -bólintott helyeselve- Netalántán ismered?

- Ami azt illeti.. Igen ismerem. -bólogattam szaporán- De most hova is megyünk?

- Hazaviszem, ott hátha megnyugszik, hisz oda már nem jöhetnek a vámpírok. -beszélgetésünk itt rekedt meg egészen addig, amíg az otthonukhoz nem értünk. Egy kis faház ami kívülről kissé rozogának tűnik, de belépve az ajtón tágas tér fogad.

- Ide biztos nem jöhetnek a rosszak?

- Biztos. Mágia van a házon. -rakta le egy kupac takaróra Baekhyunt.

- Mágia? Eszembe jutott valami!

- Micsoda? -kérdésére levettem nyakamból a medált és vizslatni kezdtem. Felnyitható. Kinyitottam és volt benne egy apró üvegcse, benne valami kékes trutyival.

- Akitől ezt kaptam azt mondta megvéd a démonoktól és vámpíroktól. De nem tudom ez micsoda benne..

- Mutasd! -kapta ki kezemből majd rögtön kihúzta a dugót és beleszagolt- Ez ellenméreg. Ha jól tudom egy picit kell tenni a sebbe és rögtön jobb lesz.

- Akkor csináld. -utasításomra egy nagyon picit, tényleg csak egy keveset Baekhyun sebére csöppentett, és a sebe rögtön  gyógyulni kezdett. Suho visszadugta a dugót a helyére és elraktam a medálba az üveget, majd visszatettem a nyakamba. Baekhyun mocorogni kezdett, máris látszott, hogy jobban van.