KÖLTÖZÉS

A történet átköltözött wattpadra, a következő részeket már ott találjátok.
https://my.w.tt/GAggKhJbfN

Fifteenth

Az elkövetkezendő 7 évben nem hallottam az angyalokról, de még Michaékról sem. Magántanuló lettem, és eltiltottak mindenkitől. Legalább nem kell tartanom KyungSootól. Vagy franc tudja, eddig még róla sem hallottam. Jelenleg 16 vagyok, és nem is olyan sokára letelik a szobafogságom időtartama, ami azt jelenti, hogy szabadon járkálhatok majd a városban. Remek.

Pár hónap múlva, a 17. szülinapom után végre sétálhattam. Az igazat megvallva teljesen más érzés a szabadban sétálgatni, mint a futópadon legyalogolni 3 km-t.

Zsebpénzem is volt - gyűjtögettem az évek során -, így hát nem szorultam szüleim támogatására.

Betértem egy csendes kávézóba, rendeltem egy forró csokit, és leültem egy asztalhoz.

Rendelésem kiérkezése, és számlám rendezése után nem sokkal odajött hozzám egy srác. Olyan ismerős volt, csak azt nem tudom honnan.

- Leülhetek? - a velem szemben levő helyre mutatott, ami tátongott az ürességtől, csalogatva az embereket, hogy jöjjenek ide. Nem volt mit tenni, hagytam, hogy leüljön.

- Ismerjük egymást valahonnan? -óvatosan kérdeztem rá, magam sem tudom miért.

- Persze, hogy ismerlek. Kim Jong Dae vagyok. Lehet nem emlékszel rám, de én igen. -huncutan mosolygott. Arcának minden miliméterét végigmértem. Tökéletes volt. Túlzottan is.

- És honnan is ismersz? -folytattam a kérdezősködést. Tényleg érdekelt. Nagyon is.

- Azt már én sem tudom, de nem találkoztunk olyan sokszor, max ha talán három alkalommal? -legyintett és gondolkodóba esett. Hát oké, nem egy mindennapi srác, az is biztos.

- És hány éves vagy? Mert akkor ezek szerint te tudod én mennyi vagyok.. -játszadoztam a forró csokim poharával. Kicsit kínos volt, hogy ő ismer engem, de én nem. 

- Hát persze. -bólogatott továbbra is mosolyogva. Hogy tud ennyit mosolyogni? Furcsa.- Te 17 múltál, én kicsit idősebb.

- Szóval 18? 19? -tippelgettem, de volt egy olyan érzésem, hogy mégcsak véletlenül sem ennyi.

- Majdnem. Csakhát 23.

- Ohh.. Valóban majdnem. -helyeseltem. Szóval hat évvel idősebb. Remek. És most hogy, merre, mi lesz, hmm?

Fourteenth

KyungSoo arcáról lefagyott a mosoly ahogy őrangyalom szemébe nézett. Na és most mi lesz?

- KyungSoo tűnj a közeléből, ne kelljen többször mondanom. -ordított rá Luhan, és közel járt ahhoz, hogy rátámadjon a másikra. Ő viszont kinevette és közelebb jött hozzám, én meg csak hátráltam, és hátráltam egészen egy fáig.

- Még látlak kicsi lány. -vigyorodott el, és eltűnt, mint a kámfor. Lu rögtön odajött és felemelt.

- Jól vagy? Nem bántott senki? -csak bombázott kérdéseivel, mint aki egész nap miattam aggódott volna. 

Megnyugtattam, hogy jól vagyok, nem bántottak, enni is kaptam, Suhoék vigyáztak rám. Mire odáig jutottunk, hogy rákérdezett ki az a Suho, a két farkas már eltűnt. Pedig azt hittem, legalább elköszönnek. Elindultunk hát hárman a laktanya irányába, de hogy minek megyünk oda. Mondjuk nem bánom, de na. 

Xiumin amint odaértünk barátságosan fogadta jöttünket-legalábbis engem- és megölelgetett. Ha nem tudnám, hogy sötét angyal, azt hinném ő a védelmezőm. Kikotyogta, hogy mennyire aggódott értem, és félt, hogy bajom esik. Milyen aranyos..

Luhannak szemmel láthatóan nem tetszett a jelenlegi állapot. Minél hamarabb el akart innen menni, vissza Angyalföldre.

- Gyere Yoongie, indulni kell.

- Még had maradjak egy picit, utána mehetünk. -szorosan bújtam Xiuhoz, aki ragaszkodott hozzám, mint kiskutya a csontjához.

- Nem lehet, muszáj mennünk. 

- Rendben. -lemondóan sóhajtottam, majd köszönés után elindultunk. Út közben azonban rákerdeztem.

- Luhan..

- Igen? -kapta rám a tekintetét, mikor szólítottam.

- Miért utáljátok ennyire egymást?

- Nagyon feltűnő? 

- Eléggé..

- Még kicsi vagy, hogy megértsd. Viszont haza kell vigyelek, anyukádék nem örülnek, és biztos mérgesek lesznek. Meg amúgyis.. Késő van.

Tereli a témát. Hát persze, miért is válaszolna rá. Csak mellettem van, és kész. Semmi jelentősége, hogy bármit is mondjon.

Hazaérve szobafogságot kaptam "örök életemre", így a szobámban töltöttem ezután napjaimat.

Thirteenth

Remegtem a félelemtől, és BaekHyunhoz bújtam, mintha itt sem lennék. Egyre közelebbről hallatszódtak a hangok, és Baek is egyre jobban összehúzta magát.

Felnéztem hátha látom az illetőt, de csak egy vörös szempár jelent meg közvetlen előttem amitől hátraugrottam Baek hátáról, és a földre estem. 

Suho odaszaladt, felkapott a hátára, és futni kezdett, az ismeretlen meg utánunk. Elképzelni sem tudtam ki lehet az, és ha meg akar ölni? 

Kezdtük lehagyni az ismeretlent, legalábbis azt hittem. Hirtelen elénk került, Suho pedig megtorpant. Ő is félt, szerintem tudta ki a vörös szemű akárki.

Visszaváltoztak emberré, és engem próbáltak védeni.

- Lám, lám.. Suho és BaekHyun, tejóég de rég láttalak titeket. -Baek furcsán méregette az alakot, és erősebben ölelt magához. Fogalma sem volt róla, kicsoda. 

- KyungSoo tűnj innen, mi dolgod van? -kiabált rá Suho. Szóval ismeri.. Tudtam.

- Ölni jöttem.. 

Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Ölni? De.. De kit? BaekHyunt? Esetleg engem? Úristen.

- Te voltál az. Te támadtál rá Baekre. 

- Magadtól jöttél rá, vagy valaki segített? -kérdezett vissza, mostmár tudom, KyungSoo- Figyu.. Add ide a kislányt, és már itt sem vagyok!

- Álmodban se. Felejtsd el.-szorított mégjobban Baek. Jelen esetben nem bántam, viszont kezdett fájni ölelése.

- És ha nem, akkor mit csinálsz kutyuli? A démonok erősebbek.. -kezdett kuncogni, én viszont csak sírni tudtam már.

Ebben a pillanatban újabb ágak kezdtek recsegni a másik irányból, és megjelent Luhan. Hála az égnek.. KyungSoo arcáról lefagyott a mosoly, ahogy őrangyalom szemébe nézett.

Na és most mi lesz?

Twelfth

Nem gondoltam volna, hogy Xiuminnal és társaival fogunk egy asztalnál ücsörögni. Főleg nem az Angyalszállóban, a felhők fölött, a nagyteremben. ChanYeol mellett ott gubbasztott az álmos Micha, míg Sehun Youra álmait őrizte. Én pedig.. Hát igen, egy csődtömeg vagyok jelen pillanatban.
- Akkor ha jól értelmeztem.. -kezdte Sehun- KyungSoo visszatért és a lányokra vadászik?
- Pontosan.. -bólintott rá Xiumin.
- És Yoongie az erdőben bolyong egyedül.. -folytatta, én meg csak bólogatni tudtam.
- Legalább ők ketten megvannak.. -nézte JongDae a két lányt, akik a szüleik tudta nélkül voltak itt. Na remek.. Ezért is kapni fogunk. Talán át kéne kutatni az egész erdőt. De ahhoz túl kevesen vagyunk. Tao mintha csak a gondolataimban olvasna csóválta a fejét.
- Egy hét alatt se végeznénk.. Most miért nézel így? Hangosan gondolkodtál.
Oké eddig is gáz volt ez a helyzet, most már egyre gázabb.
- YoungJae mondott valamit? -kerdezett ra Yeol, miközben Michat ringatta az ölében.
- Csak annyit, hogy hozzám akart jönni, ezért felment a szobájába. Aztán mikor keresték nem volt meg.
Jó pár perces csend állt be, ami egy idő után kezdett zavarbaejtő lenni. Hahó, valaki szólaljon már meg.
- Azt hiszem tudom hol van.. -meredt előre MinSeok, miközben a székkel forgott. Megvárta, míg mindenki ráfigyel és folytatta- A farkasokkal az erdő keleti részén.
- Farkasok nincsenek is. -értetlenkedett Sehun. Állítólag az utolsó alakváltó farkas már réges rég, az 1800-as évek elején meghalt. De ha meg nem, akkor arról tudnánk, vagy nem?
- Akkor irány oda.. -kelt fel Tao sóhajtva és már el is tűnt.
- Ti menjetek csak.. Mi maradunk a lányokkal. -bólintott Yeol, Sehun meg egyetértett vele. A többiek után indultam, és csak reméltem, hogy időben odaérünk.
A házhoz érve mégjobban pánikba estem. Nincsenek itt. És ha Yoongie nincs is velük? Akkor feleslegesen pazaroljuk az időnket..
- Nézzétek, lábnyomok.. -vette észre a sötétben Chen- A laktanya irányába tartanak.. Két állati nyom és egy gyerek..
- Yoongie velük van. -nyugodott meg Xiu, és már gondolta is tovább a tervet- Taoval visszamegyünk a laktanyára, hátha már ott vannak, ti meg mentek a lábnyomok után Chennel. -kiosztotta a feladatot és már el is tűntek. Jellemző. JongDaevel a lábnyomok után indultunk. Vajon milyen messze lehetnek innen?

Eleventh

Még mindig nem értettem teljesen. Hogy kerültek ide démonok, egyáltalán én hogy jöttem ide? Hisz nem alszok, ami most történik nagyon is valódi, én viszont csak álmomban szoktam idejönni.

- És.. Ti ismeritek Luhant? -tettem fel a kérdést. Hátha..

- Személyesen nem, de sokat olvastunk róla a Legendák Könyvében..

Suho az ablakban ülve pásztázta a környéket, míg mi Baekhyunnal beszélgettünk. Csak tudnám mit néz ennyire.

- Hyung már nincs mitől félni. -fordult hátra Baek barátja felé.

- Jobb félni, mint megijedni Baekhyun.. -nézett egy pillanatra hátra, de aztán rögtön visszafordult az ablak felé- Bárki lehet errefelé.. Emlékszel amikor az erdőt is felgyújtotta valaki, vagy valami. Szerencse, hogy senki nem volt a környéken.

- Persze, hogy emlékszem Hyung. A hegyre kellett felmennünk. -helyeselt a mellettem ülő szöszke.

- Arra én is emlékszem.. -szóltam közbe, mire mindketten rámnéztek- Kiszáradt a patak, én meg eltévedtem..

- És ezek után az őrangyalod ide enged? -csodálkoztak rá.

- Tulajdonképpen fogalmam sincs hogy kerültem ide. A szobámba akartam menni, nem nyílt ki az ajtó, aztán amikor meg kinyílt az erdőben találtam magam.

- Furcsa.. Felettébb furcsa.. -fordult vissza Suho az ablak felé, és gyilkolóan néma csönd állt be a helyiségben. Nem túlzok ha azt mondom, hogy még a legyek hangját is lehetett hallani. Zmm zmm..

Órákkal később még mindig a nappaliban ültünk, azzal a különbséggel, hogy a fiúk elküldtek fürdeni, és ruhát is kaptam Baektől. Pár mérettel nagyobb, de hát még is jobb, mint ruha nélkül.

Próbáltuk kitalálni hogy juthatnék haza. Baek feldobta ötletnek, hogy talán ha Xiut megkeresnénk.. Viszont Suho rögtön elvetette az ötletet, mert sötét van kint és kitudja mik lehetnek kint. Baek sokáig fűzte társa fejét, míg az rá nem mondta, hogy akkor induljunk.

Nem volt kint hideg, de azért kaptam egy harisnyát, amit Baek túrt elő a szekrényéből. Azt mondta rá már kicsi, de rám biztos jó. Igaza is lett. Harisnyában és egy pólóban indultam el a két farkasfiú mellett. Suho állítása szerint messze van a laktanya, így a hátán vitt egy jó darabig, aztán Baekhyunon utaztam. Ágak recsegése hallatszott a közelből és rögtön megálltunk. Láttam Suhon, hogy bepánikolt, hisz fogalma sincs ki járhat erre ilyenkor, így Baeken is érződött a félelem, rólam nem is beszélve. Mi van ha valaki olyan, aki ártani akar? Vagy a démon, aki megtámadta Baeket?

Tenth

- Hogy értitek, hogy eltűnt? Egy 9 éves kislány hogy tűnhet el csak úgy a semmiből? -álldogáltam a nappali közepén YoungJae és felesége előtt.

- Azt mondta hozzád megy, de mikor a szobájába mentünk nem volt ott..

- De akkor hol van? -támaszkodtam meg a fal mentén, és nagyot sóhajtva lecsúsztam a földig. Remek.. Az lenne a dolgom hogy őrizzem, és megvédjem a rossztól, de hát hogyan, ha azt sem tudom hol van jelenleg?

- Fogalmunk sincs Luhan.. Fogalmunk sincs..

- Megyek körbenézek az erdő környékén, hátha ott lesz. -felkeltem, és elindultam. Ha nem lesz meg, és netalántán baja esik elbukok..

Nem adhatom fel a tisztaságomat, nem bukhatok el, meg kell óvnom minden bajtól az életem árán is. Mert azért élek, hogy ő élhessen..

A tisztás már egy jó ideje olyan, mint a tűz előtt. Ha tudnánk mi is történt itt, hogy fellángolt az erdő. De ez azóta is rejtély.

Az erdőtűz viszont annyiban megkönnyítette a dolgomat, hogy eltörlődtek a szabályok, így simán bejöhetek ide. Na nem mintha eddig annyira érdekelt volna ez a szabály. Ha jobban körülnézek egész otthonos kis hely.

Elindultam a laktanya felé hátha Yoongie idetévedt, de nem mernék rá nagy összeget tenni. Lentről beszélgetés hallatszodótt, és eléggé úgy tűnt, Yoongie nincs a vendéglistán.

- Lám, lám.. Hát te meg mit keresel itt? -nagyon szépen kértem évekkel ezelőtt, hogy ne találkozzak ezzel a személlyel soha többé, de úgy tűnik ez a kívánság nem teljesült.

- Ezt én is kérdezhetném KyungSoo.. Mi dolgod van erre?

- Semmi, semmi.. Csak feladatot kaptam, és ide küldtek. Néhány lányt kell elvinnem Luciferhez.. Kár értük.

- Kikkel kell mit csinálnod? -hallottam meg MinSeok hangját mögöttem.

- Ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, akkor Kwon NiYoong a kislány neve..

- Apám sosem kérne ilyet. Egy újjal is hozzáérsz, én cincállak darabokra, és megrohadsz a pokol bugyraiban. -fenyegetőzött. Ilyen fontos lenne neki?

- Csigavér.. Akkor csapok le, amikor egyikőtök sincs ott. -tűnt el a szemünk elől, azzal a berögzült sátáni mosollyal az arcán. És Yoongie teljesen egyedül kóborolhat az óriási erdőben.. Nagyszerű.. Még valami erre a napra?

- Ne aggodalmaskodj már Han.. Majd mindig vele lesz valaki..

- Hogy? Most sem tudjuk hol van. -akadtam ki teljesen.

- Ezt nem igazán értem. Hogy hogy nem tudjuk hol van?

- Úgy, hogy eltűnt, és valószínű valahol itt kószál ebben a kibaszott erdőben teljesen egyedül, miközben ez az elmeroggyant vadászik rá.

- Most le kell ülnöm... -lement a szállására, én meg ott maradtam egyedül ácsorogva. Remek..

Ninth

Ennyi idő után újra publikálok egy részt, szinte hihetetlen! 

_______________________

Elindultam a sötét erdő mélyébe, gondolván csak eljutok valahova. Viszont az a valami követett.. Futni kezdtem de még mindig jött utánam.. Minek kellett eljönnöm otthonról? Inkább veszekednék anyuékkal, minthogy itt haljak meg.. Megbotlottam egy ágban és a földre estem. A sötét alak morogva közeledett felém és én egyre jobban pánikba estem. Az alak nagy volt, ijesztő és szőrös. De hisz ez egy farkas! Egyre közelebb és közelebb jött. Hófehér bundáján semmilyen folt nem volt, barna szemeiben láttam a tükörképem. Odajött hozzám, lefeküdt mellém és ölembe rakta fejét. Mintha azt üzenné nem akar bántani.. Percekig csak feküdt ölemben, egészen addig amíg meg nem nyugodtam. Ezután felkelt és húzni kezdett maga után.

- Hova viszel?

 Csak hátranézett rám, és ment tovább. De hogy merre.. Arról fogalmam sincs. Már messze jártunk onnan, ahol rám talált, és nyüszítést hallottam. Azt hiszem odaértünk.. Egy másik farkas feküdt a fűben, oldalán nagy sebbel.

- Úristenem, hát veled meg mi történt?-szaladtam oda hozzá.

- Eltalálta egy démon mérgezett nyila..-hirtelen fordultam hátra. A farkas eltűnt és egy fiú állt a helyén- JunMyeon vagyok, ő BaekHyun.. Tudnál rajta valahogyan segíteni?

- Én? De hogyan tudnék segíteni?

- Fogalmam sincs, csak kérlek.. Valahogy. Nem veszíthetem el őt is..

- Hát.. Vigyük kissé nyugisabb helyre, és ott majd kitalálunk valamit, jó?

- Rendben. Gyere nagyfiú, nem lesz semmi baj. -JunMyeon felvette két kezébe a másikat és elindult feltehetőleg egy békés helyre.

- JunMyeon.. -szólaltam meg egy idő után.

- Suho. -javított ki. Gondolom becenév.

- Suho..

- Igen?

- Hol vagyunk?

- Hogy értve hol?

- Hát hogy.. Hogy hol..?

- Erdőben.

- Jó, de melyikben?

- Nem messze innen van egy laktanya, ami egy sö..

- Xiumin..

- Igen, az övé. -bólintott helyeselve- Netalántán ismered?

- Ami azt illeti.. Igen ismerem. -bólogattam szaporán- De most hova is megyünk?

- Hazaviszem, ott hátha megnyugszik, hisz oda már nem jöhetnek a vámpírok. -beszélgetésünk itt rekedt meg egészen addig, amíg az otthonukhoz nem értünk. Egy kis faház ami kívülről kissé rozogának tűnik, de belépve az ajtón tágas tér fogad.

- Ide biztos nem jöhetnek a rosszak?

- Biztos. Mágia van a házon. -rakta le egy kupac takaróra Baekhyunt.

- Mágia? Eszembe jutott valami!

- Micsoda? -kérdésére levettem nyakamból a medált és vizslatni kezdtem. Felnyitható. Kinyitottam és volt benne egy apró üvegcse, benne valami kékes trutyival.

- Akitől ezt kaptam azt mondta megvéd a démonoktól és vámpíroktól. De nem tudom ez micsoda benne..

- Mutasd! -kapta ki kezemből majd rögtön kihúzta a dugót és beleszagolt- Ez ellenméreg. Ha jól tudom egy picit kell tenni a sebbe és rögtön jobb lesz.

- Akkor csináld. -utasításomra egy nagyon picit, tényleg csak egy keveset Baekhyun sebére csöppentett, és a sebe rögtön  gyógyulni kezdett. Suho visszadugta a dugót a helyére és elraktam a medálba az üveget, majd visszatettem a nyakamba. Baekhyun mocorogni kezdett, máris látszott, hogy jobban van.

Megjegyzés

Csak úgy zárójelben elmondom, a részeket nem 2015. december 6-án rakom ki. Furcsa lenne.
Valahogy az a dátumbigyó beállt és úgy maradt.
Köszönöm a figyelmet.

Eighth

Csend volt az egész házban, mire felébredtem. Új, mindent megváltoztató információkat tudtam meg a családomról és annak múltjáról. Ajtócsukódást hallottam meg lentről, így kiugrottam az ágyikómból és lerohantam. Lent rögtön apuhoz rohantam, hisz' alig látom mostanában. Felemelt az ölébe és a nyakláncomat vizslatta.

- Nagyon szép. Ugye ezt kaptad LuHantól?

- Igen. De ti honnan tudtok róla? Egyáltalán honnan ismeritek? Azt mondta Gábriel, hogy ti is angyalok vagytok.

- Gábriel? Hol találkoztál te Gábriellel? Tudtunkkal csak a rétre mehetsz!

- Erdőtűz volt.-vallottam be.

- Hogy micsoda!? És erről mi miért nem tudtunk?

- Nem tudom.-borzasztóan rosszul éreztem magam, bár nem is értem miért.

- Kwon NiYoong! Attól még, hogy van egy őrangyalod ugyanúgy baj érhet. Az álmaidban megtörténő dolgok a valóságban valóra válnak egy bizonyos idő elteltével.

- Tényleg!? És mikor akartátok elmondani Chaelint? Há?

- Honnan tudsz róla?

- Lulutól. Elmondta. Elmondott MINDENT! Amit ti nem!

- Sajnáljuk! Azért nem mondhattuk el neked, mert akkor megkérdezted volna, hogyan halt meg. De..gondolom ezt LuHan már elmondta.-próbált kitalálni valami kifogást apu.

- Igen elmondta. MINDENT elmondott. Taoról is beszélt.

- Tao? Miket mondott?

- Nem bírta megvédeni Chaelint a vámpíroktól és démonoktól. Azért adta a medált, mert megvéd tőlük.

- Kicsim! Mi csak jót akarunk neked!

- Jót? Eltitkoltátok előlem a testvéremet, mintha nem is létezett volna! Inkább visszamegyek Luluhoz-ezzel felmentem a szobámba, de nem bírtam kinyitni az ajtót. Jaj, mamám! Mondd, hogy csak a zár gonoszkodik! Nagy nehezen bejutottam azon a fránya ajtón, de meglepődve vettem észre, hogy nem a szobámban vagyok. Hova kerültem? Minden sötét volt, mint az erdő legsötétebb zuga. Ha ez a szobám, akkor jó rég takarítottam. Mögöttem becsapódott az ajtó, mire hirtelen megfordultam. Az ajtó eltűnt. De hogy?

- LuHan?-kérdeztem, mikor egy alak suhant át a fák között. Tényleg egy erdőben voltam.

Rettenetesen féltem. Nem tudtam, hogy mi támadhat rám a semmiből....