Remegtem a félelemtől, és BaekHyunhoz bújtam, mintha itt sem lennék. Egyre közelebbről hallatszódtak a hangok, és Baek is egyre jobban összehúzta magát.
Felnéztem hátha látom az illetőt, de csak egy vörös szempár jelent meg közvetlen előttem amitől hátraugrottam Baek hátáról, és a földre estem.
Suho odaszaladt, felkapott a hátára, és futni kezdett, az ismeretlen meg utánunk. Elképzelni sem tudtam ki lehet az, és ha meg akar ölni?
Kezdtük lehagyni az ismeretlent, legalábbis azt hittem. Hirtelen elénk került, Suho pedig megtorpant. Ő is félt, szerintem tudta ki a vörös szemű akárki.
Visszaváltoztak emberré, és engem próbáltak védeni.
- Lám, lám.. Suho és BaekHyun, tejóég de rég láttalak titeket. -Baek furcsán méregette az alakot, és erősebben ölelt magához. Fogalma sem volt róla, kicsoda.
- KyungSoo tűnj innen, mi dolgod van? -kiabált rá Suho. Szóval ismeri.. Tudtam.
- Ölni jöttem..
Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Ölni? De.. De kit? BaekHyunt? Esetleg engem? Úristen.
- Te voltál az. Te támadtál rá Baekre.
- Magadtól jöttél rá, vagy valaki segített? -kérdezett vissza, mostmár tudom, KyungSoo- Figyu.. Add ide a kislányt, és már itt sem vagyok!
- Álmodban se. Felejtsd el.-szorított mégjobban Baek. Jelen esetben nem bántam, viszont kezdett fájni ölelése.
- És ha nem, akkor mit csinálsz kutyuli? A démonok erősebbek.. -kezdett kuncogni, én viszont csak sírni tudtam már.
Ebben a pillanatban újabb ágak kezdtek recsegni a másik irányból, és megjelent Luhan. Hála az égnek.. KyungSoo arcáról lefagyott a mosoly, ahogy őrangyalom szemébe nézett.
Na és most mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése