Fourteenth

KyungSoo arcáról lefagyott a mosoly ahogy őrangyalom szemébe nézett. Na és most mi lesz?

- KyungSoo tűnj a közeléből, ne kelljen többször mondanom. -ordított rá Luhan, és közel járt ahhoz, hogy rátámadjon a másikra. Ő viszont kinevette és közelebb jött hozzám, én meg csak hátráltam, és hátráltam egészen egy fáig.

- Még látlak kicsi lány. -vigyorodott el, és eltűnt, mint a kámfor. Lu rögtön odajött és felemelt.

- Jól vagy? Nem bántott senki? -csak bombázott kérdéseivel, mint aki egész nap miattam aggódott volna. 

Megnyugtattam, hogy jól vagyok, nem bántottak, enni is kaptam, Suhoék vigyáztak rám. Mire odáig jutottunk, hogy rákérdezett ki az a Suho, a két farkas már eltűnt. Pedig azt hittem, legalább elköszönnek. Elindultunk hát hárman a laktanya irányába, de hogy minek megyünk oda. Mondjuk nem bánom, de na. 

Xiumin amint odaértünk barátságosan fogadta jöttünket-legalábbis engem- és megölelgetett. Ha nem tudnám, hogy sötét angyal, azt hinném ő a védelmezőm. Kikotyogta, hogy mennyire aggódott értem, és félt, hogy bajom esik. Milyen aranyos..

Luhannak szemmel láthatóan nem tetszett a jelenlegi állapot. Minél hamarabb el akart innen menni, vissza Angyalföldre.

- Gyere Yoongie, indulni kell.

- Még had maradjak egy picit, utána mehetünk. -szorosan bújtam Xiuhoz, aki ragaszkodott hozzám, mint kiskutya a csontjához.

- Nem lehet, muszáj mennünk. 

- Rendben. -lemondóan sóhajtottam, majd köszönés után elindultunk. Út közben azonban rákerdeztem.

- Luhan..

- Igen? -kapta rám a tekintetét, mikor szólítottam.

- Miért utáljátok ennyire egymást?

- Nagyon feltűnő? 

- Eléggé..

- Még kicsi vagy, hogy megértsd. Viszont haza kell vigyelek, anyukádék nem örülnek, és biztos mérgesek lesznek. Meg amúgyis.. Késő van.

Tereli a témát. Hát persze, miért is válaszolna rá. Csak mellettem van, és kész. Semmi jelentősége, hogy bármit is mondjon.

Hazaérve szobafogságot kaptam "örök életemre", így a szobámban töltöttem ezután napjaimat.