Eighth

Csend volt az egész házban, mire felébredtem. Új, mindent megváltoztató információkat tudtam meg a családomról és annak múltjáról. Ajtócsukódást hallottam meg lentről, így kiugrottam az ágyikómból és lerohantam. Lent rögtön apuhoz rohantam, hisz' alig látom mostanában. Felemelt az ölébe és a nyakláncomat vizslatta.

- Nagyon szép. Ugye ezt kaptad LuHantól?

- Igen. De ti honnan tudtok róla? Egyáltalán honnan ismeritek? Azt mondta Gábriel, hogy ti is angyalok vagytok.

- Gábriel? Hol találkoztál te Gábriellel? Tudtunkkal csak a rétre mehetsz!

- Erdőtűz volt.-vallottam be.

- Hogy micsoda!? És erről mi miért nem tudtunk?

- Nem tudom.-borzasztóan rosszul éreztem magam, bár nem is értem miért.

- Kwon NiYoong! Attól még, hogy van egy őrangyalod ugyanúgy baj érhet. Az álmaidban megtörténő dolgok a valóságban valóra válnak egy bizonyos idő elteltével.

- Tényleg!? És mikor akartátok elmondani Chaelint? Há?

- Honnan tudsz róla?

- Lulutól. Elmondta. Elmondott MINDENT! Amit ti nem!

- Sajnáljuk! Azért nem mondhattuk el neked, mert akkor megkérdezted volna, hogyan halt meg. De..gondolom ezt LuHan már elmondta.-próbált kitalálni valami kifogást apu.

- Igen elmondta. MINDENT elmondott. Taoról is beszélt.

- Tao? Miket mondott?

- Nem bírta megvédeni Chaelint a vámpíroktól és démonoktól. Azért adta a medált, mert megvéd tőlük.

- Kicsim! Mi csak jót akarunk neked!

- Jót? Eltitkoltátok előlem a testvéremet, mintha nem is létezett volna! Inkább visszamegyek Luluhoz-ezzel felmentem a szobámba, de nem bírtam kinyitni az ajtót. Jaj, mamám! Mondd, hogy csak a zár gonoszkodik! Nagy nehezen bejutottam azon a fránya ajtón, de meglepődve vettem észre, hogy nem a szobámban vagyok. Hova kerültem? Minden sötét volt, mint az erdő legsötétebb zuga. Ha ez a szobám, akkor jó rég takarítottam. Mögöttem becsapódott az ajtó, mire hirtelen megfordultam. Az ajtó eltűnt. De hogy?

- LuHan?-kérdeztem, mikor egy alak suhant át a fák között. Tényleg egy erdőben voltam.

Rettenetesen féltem. Nem tudtam, hogy mi támadhat rám a semmiből....