Third

Reggel fáradtan ébredtem, az álom leszívta az energiám, pedig én egy energia bomba vagyok. Kíváncsian másztam ki a takarók melegéből és felfedezőútra indultam a konyhába. Anyukám telefonon beszélt valakivel, majd meglepődve fordult felém. Nagyot sóhajtott, mikor meglátott. Elköszönt az illetőtől és leguggolt elém.

- Képzeld kincsem, költözünk Szöulba!

- Itt hagyjuk Pekinget?

- De ne aggódj! Szép házunk lesz és óriási szobád. Meg ha szeretnél kaphatsz valamilyen kisállatot. Rendben?-át kell gondolnom. Az álmaim akkor kezdődtek, mikor ideköltözünk.

- Mikor megyünk?

- Ha ma összepakolsz, akár holnap indulhatunk is. Most viszont nyomás átöltözni!

'1 héttel később'

Az új iskola csodálatos...lenne, ha itt lenne Kris, de ő nincs itt. Helyette itt van Micha és Youra. Nagyon megszerettem őket, a legjobb barátaim lettek.

"Első nap, első pad. Nuku padtárs. Első szünet, tízórai szünet. Csendben eszegetem a nutellás kenyeremet, amit a menzán kaptam. Mindenki csak rohan és rohan, én vagyok az egyetlen, aki csendben ül. Két lány áll meg mellettem. Egy fekete és egy barna hajú.

- Szia Min Micha vagyok!-szólal meg a barna- Ő pedig Min Youra. Téged hogy hívnak?

- Kwon NiYoong. Ez az első napom.

- Maradj velünk, majd mi segítünk eligazodni, körbe is vezethetünk, na?

- Legyen!-bólogattam, és befejezve a szendvicsemet velük mentem.

-Szia Yoongie!-köszönt rám Micha.

-Yourát hol hagytad?-kérdeztem, mivel mindig együtt vannak, testvérek.

- Összevesztünk.

- Mikor?

- Tegnap este, mikor játszottunk. Bocsánatot akarok tőle kérni, de nem találom sehol.

- Hogy-hogy? Nem egy osztályba jártok?

- Dehogy, még csak az évfolyam se stimm. Én negyedikes vagyok, ő másodikos.

- Értem. És min vesztetek össze?

- Egy Barbie babán.

- Egy Barbie babán? Komolyan? Azon hogy lehet össze veszni?

- Ne legyél ilyen! Azért vesztünk össze, mert mindketten ugyanazt a babát akartuk felöltöztetni....Hé most meg hova mész?

- Megkeresem Yourát. És te is jössz szépen.-fogtam meg a kezét és a másodikosok terméhez húztam.

- Sziasztok, Seo Haneul vagyok! Segíthetek?-jött oda egy barna hajú lány.

- Min Yourát keressük.

- Youra! Téged keresnek.-ezzel bement a terembe, magunkra hagyva minket a feketeséggel.

- Hát ti? 

-  Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért, amiért nem adtam oda Rose-Maryt.

- Én is bocsánatot szeretnék kérni. A ruha amit te választottál, sokkal jobban áll Rose-Maryn, mint amit én néztem ki neki. Többé ne vesszünk össze ilyenen, jó?

- Oké!-válaszolt neki a nővére, majd a világ elsötétedett körülöttünk.

"Egy ismeretlen karjaiban vagyok. Nem tudom kiében, de biztonságban érzem magam. Lassan kinyitom a szemem és LuHan karjaiban vagyok.

- Felébredtél Bogárka?

- Az iskolában kéne lennem. Nem?

- Nem, ott nem vagy biztonságban. Most viszont itt vagy velem, biztonságban.

- Hol van Micha és Youra?-nem mond semmit, csak átnéz a vállam felett. Michát Yeol ölelésében  látom, míg Youra egy számomra ismeretlen fiúval beszélgetett.

- Ő, Oh SeHun. Egy nagyon jó barátom. Youra biztos kezekben van mellette. Ne félj!

- Nem félek, míg téged látlak. Odamegyünk?

- Odamehetünk.-lassan odasétálunk Michához és Yeolhoz.

- Yoongie Képzeld van egy őrangyalom!-mutat a háta mögé, Chanra.

- Tudom, nekem is.-ölelem meg LuHant-Meg Yourának is van, ahogy elnézem.-lassan ők is ideérnek hozzánk. LuHan és ChanYeol bemutatkoznak Yourának.

- Szia én Sehun vagyok. Te meg Yoongie. Lu mesélt rólad.

- Rólad is mondott egy-két dolgot....."

Felébredtem, újra a suli folyosóján. Mázlink, hogy lyukas óráink vannak.

- Ti is láttátok őket?-szólalt meg Micha.

- Kiket?

- Yeolt, LuHant és Sehunt.

- Igen. Ők az őrangyaljaink.-magyaráztam nekik. Úgy látszik még mindig megjelennek az álmaimban. A költözés után kereken 3 napig nem láttam őket. Újra normálisan tudtam aludni, nem éreztem magam biztonságban, de ez nem tartott sokáig, mostmár biztonságban hajthatom álomra esténként a buksim. Megint itt vannak, újra érzem, hogy nem szeretnék reggelenként felkelni. Ha meglátom LuHant vagy Yeolt, a boldogságom és a biztonságérzetem a fellegekbe szárnyal. Xiumint nem látom már, úgy érzem ennek Lu örül. Ha elalszok, mintha belül küzdenék mit lássak az álmomban. Mintha Luhan nem akarná, hogy jóba legyek Xiuminnal. Még nem is találkoztam velük a valóságban, mégis jobban ismernek mint én saját magamat. Talán csak az agyam szüleményei, de ha azok...akkor Micha és Youra hogy láthatta őket? Ez az egy homályos. Akkor csak nem képzelődök. Bár...mit is mondanak? A gyerekek képzelőereje 10 éves koruk alatt sokkal erősebb? Valami ilyesmi.