Fifth

Miért kell nekem mindig őket látnom az álmaimban? Miért nem kiskutyákat, teknősöket és cicákat álmodok?  Miért pont én? Miért nem lehetne a sok millió gyerek közül a világon másnak látnia őket? Ezer meg ezer megválaszolatlan kérdés cikázott a fejembe, ezzel engem az őrületbe kergetve. Össze-vissza forgolódtam az ágyamban, de az idő ugyanolyan csiga lassan haladt. Ránéztem az órára. Fél tíz. Inkább próbáljak meg valahogy elaludni. Egy kellemes dallamot kezdtem el dúdolni, majd halkan énekelni és újra elaludtam.

"Újra a tisztáson vagyok, de most valahogy más. Körülöttem minden forró. Lángol a rét és az azt körülvevő erdő is. Borzasztóan megijedek, így futni kezdek. Nem én irányítom merre megyek. El akarok innen tűnni, de rögtön. A rét széléhez érek, de a ruhám tüzet fog. Sírni kezdek és befutok az erdőbe. Amilyen gyorsan csak tudok futok a patakhoz. Elképedve nézem, hogy egy csepp víz sincs a mederben. Nincs más választásom. Le kell mennem Xiuhoz, ha egyáltalán ott van. Gyorsan szedem a lábam a laktanya felé, de megbotlok egy ágban és eszméletemet vesztem.."

_______

Érzem, hogy Yoongie az erdőben van. Hamarabb kell találkoznom vele, mint Xiunak. Gyorsan Álomrétre szálltam és majdnem nyomtam egy hátast, mikor megláttam mi van ott. Ég a tisztás, lángban áll az erdő. A vészharangok megszólaltak a fejemben. Yoong az égő erdőben van. Én nem mehetek be oda. Csak a sötét angyaloknak van az erdőbe bejárásuk és én nem vagyok az. Xiu, Tao és Chen sehol. Mindig itt vannak, ha Yoong alszik, akkor most mi van? Szabály ide, szabály oda. Megkeresem a védencem. Kiengedtem hófehér szárnyaimat és felszálltam. Körbejártam az erdőt, a pataktól indultam, de Yoongie sehol. Úgy döntöttem megnézem a laktanyán, hátha sikerült lejutnia. Szerencsémre tudom hol van. Hamar odajutottam, út közben össze-vissza forgolódtam hátha valahol kint van, de nem találtam. Leugorva a kis helyiségbe megláttam a vidáman iszogató három fiút. Bambán bámult rám kettő, Tao inkább meglepődött.

- Ég az erdő egyem a csöpp kis pöckötöket, és Yoong alszik.

- Hogy mi van? Yoongie itt van? És mi az hogy ég az erdő?

- Ha nem hiszel nekem nézd meg magad!- felugrott majd rögtön vissza is húzta fejét.

- Yoong kint van.

- Na nem mondod? Meg kell találnunk!

- Mi az hogy találnunk? Nem neked kell hanem csak nekünk!

- ZiTao ezt ne most! Yoongie a fontos, nem a becsületed!-dorgálta le MinSeok-Hol lehet?

- Az erdőben? Hát tudja hol a patak, hogy hol a laktanya. Ennyi.

- Szóval a közelben kell lennie. Induljunk!-kiugrottunk a tanyából és ketté váltunk. Xiu Taoval ment, Chen velem jött.

- Honnan ismered Yoongiet, Han?

- A Álomréten találkoztam vele. Én kísértem el az erdőig. Mondtam neki, hogy ne menjen be, de nem hallgatott rám. Így találkozott Xiuminnal.

- Tényleg te vagy az őrangyala?

- Az a feladatom, hogy találjam meg a lányt akit meg kell védenem. Mikor megismertem a szüleit, tudtam, hogy születni fog egy lányuk, aki az én jövőmet fogja jelenteni.

- Szóval neked bevésődött? Vagy mi?

- Valami olyasmi, bár nem nevezném annak. Az inkább a farkasoknál vannak.

- Farkasok nincsenek, de Xiunak attól még bevésődött. -legyintett.

- Mi? Az lehetetlen.

- Lucifer rendezte így. Neked meg....neked meg Sors írta ezt.

- Pontosan. Nem gondoltam volna, hogy megint összetűzésbe kerülünk, pont egy kislány miatt, aki fél a világ bajaitól, ha nem vagyok vele. Téged ez mióta érdekel?

- Én sosem akartam sötét angyal lenni. Mindig is olyan akartam lenni, mint mondjuk te. Hófehér szárnyakkal, glóriával és én is szerettem volna valakit óvni a világ fájdalmaitól, de én ilyennek születtem, jó pár feladatom volt eddig. Legtöbbször embereket kellett ölni. Tudod milyen érzés ölni? Borzalmas. Bármit megtennék, csak hogy normális és jó angyal legyek!

- Nem is gondoltam rólad, hogy ezeken kell folyton átesned. Én nem bírnám.....Yoongie!-láttam meg a magas fűben egy lányt. Akkora volt mint ő, a haja viszont sötét volt és a ruhája? Az megváltozott. Az eddigi világos barna helyett fekete a haja, hófehér ruhácskája most feketén virított. Gyorsan odaugrottam hozzá és rázogatni kezdtem hátha felébred, de nem volt hatásos.

- Le kéne vinni a laktanyára. Vidd! Én addig szólok Xiuéknak!-felvettem Yoongot karjaimba, kiengedtem szárnyaimat, de vissza is húztam mivel sétálva gyorsabban oda érek. Majdnem betörtem az ajtót, ami legnagyobb szerencsémre zárva volt. Xiumin alakját láttam meg közeledni, majd nyitotta is az ajtót. Mormogott még egy 'Bocs' félét, de nem értettem tisztán. Levittem a föld alatti kis zugba és az egyik ágyra raktam, amin Chen neve virított. Xiu szúrós szemekkel nézett rám, amiért barátja ágyára raktam a sajátja helyett. Én ezen csak ördögien elmosolyodtam, már amennyire egy jó angyal tud ördögien mosolyogni. Nagy meglepetésemre ChanYeol is betoppant.

- Mi van angyalkáim? Hogy van Yoong?

- Hát te? Neked nem Michaval kéne lenned?

- Nem alszik. Yoong viszont igen. Ja, és Xiumin hívott.

- Xiumin? Kim Minseok? Lucifer fia? Biztos, hogy ugyanarra az emberre gondolunk?

- 100%.

- Király. Xiu szóba áll velünk. Mindkettőnknek Yoongie a jövője, aki majdnem meghal, míg alszik....mi jön még?

- Neki is?

- Ahan.

- Ezt nem úszod meg szárazon!

- Na nem mondod Einstein?

- De mondom Gábriel II.

- Gábriel II? - Ennek is mi minden jut az eszébe. Eskü, hogy Chennek több esze van! Yeol sosem volt egy agyas gyerek, de már sosem lesz az. Yoong már most okosabb nála, pedig ő csak 8 éves, Yeol pedig ötezer fölött. Nem látszik rajta, de rajtam sem látszik meg a majd kilencezer év. Yoong ébredezni kezdett, de Xiu hamarabb leült mellé mint én, hátrafordult hozzám és eleresztett egy gúnyos mosolyt, majd visszafordult hozzá.

- Hogy vagy Prücsök? -Prücsök? Ez most komoly? Ennél jobb becenevet nem tudott volna kitalálni?

- Fáj a buksim.-nyöszörgött- Hol van Lulu?

- Itt vagyok.-léptem oda hozzá.

- Mi történt?

- Tűz volt az erdőben meg a tisztáson, de már nincs semmi baj. Yoong, most szépen hazamész! Oké?

- Szia Lulu. Szia Xiu. Szia többiek..-elköszönt és el is tűnt, vagyis hazament.

- Ide többé nem jöhet!-jelentette ki Yeol- Nem biztonságos itt. Micha sem jön ide! Én léptem! Sziasztok..