First

- Gyerekek! Mik akartok lenni ha felnőtök?-kérdezte meg már vagy századjára az alsós osztályfőnökünk.

- Énekes!

- Rock sztár!

- Doktorbácsi!

- Színész!

- Modell!

- Autóversenyző!-jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek a kis terem minden pontjából.

- Yoongie! Te mi szeretnél lenni ha nagy leszel?-elgondolkoztam. Hogy mi szeretnék lenni?....

- Angyal!-vágtam rá, mire mindenki nevetni kezdett.

- Yoongie drágám! Angyalok nem léteznek! Mondj inkább valami mást!-mondjak valami mást? Miért? Én angyal szeretnék lenni nem pedig valami más! Ajj! Muszáj lesz valamit kinyögnöm.

- Fogorvos.

- Ha nagy leszel és fogorvos leszel, hozzád fogom vinni majd a gyerekeimet. Oksi-moksi?-magamra erőltettem egy ál mosolyt, ami inkább nézett ki vicsorításnak, mint egy 8 éves gyerek mosolyának. Ez a nő komolyan elhitte? Nagy tapsot neki! Hölgyeim és Uraim ez egy balek! Csodálkozok, hogy vették fel tanárnői állásra, hisz' semmit sem ért a gyerekekhez. Az óra további részében padtársammal, Krissel próbáltam beszélgetést kezdeményezni, sikertelenül. Óh, és még magamról nem is meséltem semmit! Kwon NiYoong vagyok, 8 éves. Kedvenc színem a zöld. Olyan 5 éves korom óta egy szőke, néha barna, esetleg fekete hajú fiú jelenik meg az álmaimban angyalként. Olyan.....igazi angyalként, fehér szárnyakkal, meg glóriával. Imádok rajzolni, így egyik éjjel sikerült lerajzolnom. Sokkal idősebbnek tűnik nálam és pont ezt nem értem, én 8 éves vagyok, ő meg sokkal idősebb nálam. Épp rajzóra volt, és festettünk. Én azt a fiút próbáltam lefesteni, aki mindig megjelenik az álmaimban, Kris pedig... Fogalmam sincs mi akart lenni, az az izé. Fekete tustintával ügyeskedtem, majd valaki nekem jött, a festék felborult és átáztatta a rajzomat. Hyerin és Seohyun, ki gondolta volna.

-Ne haragudj Yoongie! Várj segítek!-és meglökött-Az angyalokon mióta lehet átnyúlni?

-Hagyjatok békén!

-Gyere Rin! Szia Yoong! Holnap látunk!-miért kell engem mindig piszkálni? Talán mert barna a szemem és a hajam is? Hagyom a manóba! Sosem fogom megérteni őket.

-Jól vagy NiYoong?

-Persze Kris! Nincs semmi bajom, csak már megint én vagyok a célpont. Mint általában.

-Ha nem hagynak békén, akkor szólj a tanítónéninek!

-Köszi Kris!-kértem egy új lapot és rajzolni kezdtem. Nem tudom mit, érzéssel jött. Nem én irányítottam a kezemet. Egy fiút ábrázolt. Egy angyalt. Olyan volt mint az angyal fiú, de más. Ennek sötét szárnyai vannak és nincs glóriája. Miután megszáradt a rajz elraktam a képet a táskámba. A kis hátizsákot felkaptam a hátamra és a csöngőszó elhangzásával, elköszöntem a tanítónénitől, majd kimentem az aulába, ahol már ott várt rám anyukám. Gyorsan odafutottam hozzá és megöleltem.

- Szia Prücsök. Milyen volt a napod?

- Jó.

- Történt valami?

- Semmi.

- Mehetünk haza?

- Induljunk!-kirohantam az iskola épületéből, de bár ne tettem volna. Egy kék autó próbált megállni, sikertelenül, azonban valami csoda folytán nem ütött el engem. Anyu rohant oda hozzám, leguggolt mellém és sírni kezdett.

- Yoongie drágám jól vagy? Ilyet soha ne csinálj!-egy csomóan odajöttek körénk és én is sírva fakadtam.

- Anyu! Menjünk haza!-suttogtam ölelésébe. Mielőtt még elmentünk volna jött egy mentőautó és megvizsgáltak engem. Semmi bajom nem volt csak sokkot kaptam. Két hétig el voltam tiltva az iskolától orvosi tanácsra.