Fourth

Hazaérve összegeztem az eddig történteket. Kwon NiYoong vagyok, röviden Yoongie. 8 éves vagyok, egy hete költöztünk anyával Pekingből Szöulba, apuhoz. Ismerem Gábriel és Rafael arkangyal fiát, LuHant és ChanYeolt illetve Sehunt. Két legjobb barátom van, Min Micha és Youra. Általános suliba járok, harmadikos vagyok. Kedvenc színem a zöld és imádom a rament. Oké, nem őrültem meg, vagy hát legalább is remélem, hogy nem. Kezdtem álmosodni, így arrébb raktam a táskámat és bebújtam az ágyba.

"Ismerős ez a tisztás. Hát persze! Itt találkoztam Xiuminnal. Vajon most hol vannak? Nem látok senkit. Se Luhan, se Yeol, se Sehun, se Xiumin. Hova tűntek? Mindig itt vannak, de most? Körbenézek, hátha látok valakit, de senki. Egy árva lélek sincs itt. Mit csináljak? Tudom már! Megkeresem azt a sziklát! Onnan azt a föld alatti kis izét. Hátha ott lesz Xiu. Futva teszem meg az utat az erdőig, vacillálok bemenjek-e vagy se. Félve lépek be a sötétségbe. Össze-vissza bolyongok, de a szikla...sehol. Kezdem feladni a reményt, hogy megtalálom, de úgy látszik a szerencse mellém állt, ugyanis a keresett szikla pár méterre van tőlem. Odarohanok, majd megkeresem a keresett irányt. Lábnyomok vezetnek a korhadt ajtóig, ami alól beszélgetés zaja szűrődik ki. Nem szeretek hallgatózni, így most sem teszem. Továbbállok az ajtótól és egy patakhoz érek, minek partja két méterrel feljebb van a víztől. Nem figyelek oda és megcsúszik a lábam. Sikítva esek a vízbe, kapálózok, de nem ér semmit. Nem tudok úszni. Sikerül egy kisebb sziklába kapaszkodnom, hogy ne fulladjak meg. Szárny csapások zaja, majd egy sötét szárnyú fiú jelenik meg. Nem ismerem, de gondolom Xiumin igen. Kihúz a vízből és rám terít egy takarót.

- Jól vagy?

- Ühüm. Te ki vagy?-szólalok meg erőtlenül.

- Chen vagyok. Kim JongDae, de csak Chen. Xiumin egyik barátja. Ha tudásom nem csal, akkor te meg Yoongie vagy, nem de?

- De. Hol van Xiumin?

- A laktanyán.

- A hol?

- Az erdőben a föld alatti helyen.

- Ja, hogy ott. Odaviszel?

- Persze. Na gyere Prücsök!-és felemel.

- Prücsök? Már nem csak Kincs meg Bogárka vagyok, hanem már Prücsök is? De jó nekem!

- Bogárka? Ki hív így téged?

- Lu. - bólintok határozottan.

- Han? Lehetetlen. MinSeok említette volna, hogy ő az.

- Mi ő?

- Megérkeztünk.-ezzel letesz a földre.

- Nem válaszoltál. Mi ő?

- Majd Xiumin elmondja neked. Ne legyél ennyire kíváncsi!

- Bocsi.-leugrok a föld alatti helyiségbe és talpon landolok-Szia Xiu!

- Szia Yoong! Hát te? Netán alszol? És miért vagy csurom víz? Jesszusom! Vérzik a lábad! Mit csináltál?

- Találkoztam a patak vizével.

- Beleestél? Szóval ezért van rajtad Chen barátom takarója.

- Megcsúszott a lábam és hát nem tudok úszni.

- Jaj, te! Ha Luhan ezt megtudja. Apropó Luhan. Vele nem találkozol többé az álmaidban.

- Mi? Miért?

- Mert én azt mondtam. Tudod Yoong, Lucifer fiának több hatalma van, mint Gábrielének. És mivel én vagyok az erősebb, ezért rám hallgatsz! Értve vagyok?

- Nem! Nem tilthatod meg, hogy lássam az őrangyalom!

- Óh, dehogynem!-szólal meg egy hang a sötétből- Huang ZiTao, személyesen. Jé! Kwon NiYoong. A kis Yoongie, de rég láttalak téged. Talán még '95-ben, amikor 4 hónapos voltál? Igen, akkor. Mi van megijedtél? Megijedtél, hogy három sötét angyal is itt van? Jól tetted..-a gyomrom liftezik és reszketek mint a nyárfalevél. Szabályosan félek. Minél hamarabb el kell innen tűnnöm! Felugrok, egészen az ajtóig, majd kimászok és futni kezdek. Futok egészen az erdő határáig. Kifutok egészen a tisztás közepéig. A rét másik végén megpillantom Luhant, Yeolt és Sehunt. Erőtlenül, vérző lábbal és szakadt ruhával próbálok közelebb jutni a három fiúhoz.

- Luhan..-nyögöm ki valahogyan. A szólított ijedten kapja felém a fejét. Elsápad mikor meglát. Gyorsan odarohan hozzám és felemel karjaiba.

- Yoongie! Mi történt veled?

- Beleestem a patakba.

- Az erdőben? Xiuval is beszéltél, igaz?

- Azt mondta, hogy többé nem találkozhatok veled az álmaimban, majd valami Tao nevű srác is megjelent. Nagyon félek tőle. Ijesztő. Ja és valami JongDae mentett ki a patakból.

- Huang és Kim? Bántottak?

-I gen ők és csak fenyegettek. Nem bántottak. Szerencsére. Lulu én félek!

- Ne félj amíg engem látsz!

- Nem fogok.-és újra elnyomott az álom"